A rubinszínű bor illata intenzív, meggyes, málnás gyümölcsössége és fűszeressége megnyerő. Kóstoláskor az élénk savak és tanninok határozzák meg az első benyomást, amelynek könnyed test és alacsony alkoholtartalom biztosít alapokat. Az ízvilágban a hűvösebb évjárat jellemzőjeként az fűszeres aromák dominálnak, a lecsengés pikáns borsos zamatokat hagy a nyelven. Kékfrankos szőlőről A kékfrankos a szőlőfélék családjába, a bortermő szőlőkhöz tartozó szőlőfajta, melyből tipikusan savhangsúlyos, gyümölcsös, tanninban közepesen gazdag, fűszeres karakterű száraz vörösborokat készítenek. A német név Lemberg hercegségre utal a mai Szlovéniában, ami valamikor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A kékfrankosnak Kelet- és Közép-Európában egy felmérés szerint több mint negyven névváltozata van. Bulgáriában például a neve Gamé, és ennek alapján valamikor azt gondolták, hogy eredetileg a Gamay típus klónozása lehetett, de ma már igazi Vinifera változatnak tekintik. A kékfrankos általános Közép-Európában, beleértve Ausztriát és Németországot is. Magyarország számos borvidékén termesztik, többek közt Sopronban, Villányban, Hajóson, Szekszárdon és Egerben. Az öt borvidék kékfrankos borai eltérő jellegűek. A kékfrankos az 1990-es években itthon még lenézett szőlőfajta volt, amit sokan szívesen lecseréltek volna divatosabb fajtákra, az utóbbi években azonban népszerűsége egyre emelkedett. Sőt, most már vannak borászok, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a kékfrankos termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak. A kékfrankost nem csak önállóan palackozzák, fő alkotója az egri és a szekszárdi bikavérnek is. A kékfrankos szőlőből készült borokat jellemzi az intenzív gyümölcsösség, markáns savak és közepesen tanninos szerkezet.