A Tokaj-hegyaljai borvidék híres a késői szüretelésű borok készítéséről. A késői szüretelésű borokat az adott borvidék szokásos szüreti időszaka után szedett szőlőkből készítik, amelyeket október 28-a, Simon-Júdás napja utáni hetekben szüretelnek. A tokaji késői szüretelésű természetesen édes boroknál a must cukortartalma 25 fok, vagy ez feletti. Az aszúnál vagy az édes szamorodninál mégis könnyebb, gyümölcsösebb tételek ezek, és minden évben nagy kérdés, hogy abban az évjáratban sikerül-e palackozni belőlük. Furmint szőlőről Furmint a bortermő szőlőkhöz tartozó Pontian Balcanica ág, mely jellegzetes magyar fajta és a legjobban aszúsodó magyar szőlő. Eredete nem pontosan ismert, vannak, akik szerint Dél-Itália, mások szerint a mai Horvátország és Szerbia területén elterülő Szerémség, de lehet a mai Magyarország is. A nyelvészek szerint a furmint név francia jövevényszó, ami végső soron a latin frumentum szóból származik, amely gabonát jelent. A fajtacsoporton belül megkülönböztethetünk fehér, piros és változó furmintot. A legelterjedtebben termesztett, domináns változat a fehér furmint későn október második felében érő fajta. A furmint szőlőből készült borok egyedülálló karaktert hordoznak, melyet kiváló savak és markáns ízjegyek jellemzik. A furmint borok frissességüket és gyümölcsös zamatukat ötvözik