A rozé borról egy beszélgetés jut eszembe, amelynek évekkel ezelőtt a fültanúja voltam. Tizenéves, de már borivó korban lévő fiaim kínálják barátaikat. ?Bort hozhatunk?? ?Köszönjük nem. ? ?Rozét?? ?Azt igen. ? Fiatalság - bolondság! De jó bolondság, a tévedésben ugyanis lényeges a felismerés, hogy a rozéval új minőség jelent meg a borok között, ami jobban különbözik a fehér és vörös boroktól, mint azok egymástól. Megjelenése kötelezően illatos, friss, üde, mégis alapvetően eltér a fehér és vörös primőrboroktól is. Nem, vagy alig beszélhetünk fajtajellegről, és bár a szüretelést követően gyorsan palackba kerül, mégsem maradnak meg benne az elsődleges szőlőízek, sőt olyan epres, málnás érzetek jelennek meg, amelyek vörösborban csak hosszabb érlelés útján keletkezhetnek. A rozé a modern idők gyermeke, nincs tradíciója, de nagy jövő áll előtte. Jól illeszkedik a gasztronómia fejlődéséhez, általában salátákhoz, levesekhez, fehér húsokhoz ajánljuk, de ha csak egy palack bort akarunk felbontani, akkor bármilyen ételsorhoz a rozé a legjobb választás. Szénsavas száraz rozé tájbor