A répacukor népszerűsége, illetve elterjedtsége az elmúlt néhány évszázad alatt a köz szemében "a cukor" fogalmává vált. Ezt a tényt nehéz kiiktatni a közgondolkodásból, pedig az úgynevezett civilizált népek (a világ vezető és ezek nyomába siető államok) lakosságánál tapasztalható erőteljes, a csontozattal, a cukorbetegséggel és egyéb jelentős problémákkal (pl. a túlsúly) kapcsolatos gondok nagyrészt a (répa)cukorral kapcsolatosak. Szőlőcukor fogyasztása Tisztán fogyasztáskor azonnal, lökésszerűen megemeli a vércukorszintet. Nagyon gyors lefolyású, utána a vércukorszint hajlamos az eredeti érték alá esni, ezért cukorbetegek számára tilos a szőlőcukorral való kísérletezés. A szőlőcukor sejtjeink legfontosabb tápanyaga, vérünk állandó és nélkülözhetetlen komponense. A keményítőt és a répacukrot enzimek bontják szőlőcukorrá, ami a bélből felszívódva rögtön a véráramba kerül. Minden életfolyamatunkhoz (mozgás, növekedés) izommunka szükséges, ez pedig energiaforrás nélkül nem lehetséges. A vérbe jutott szőlőcukrot a sejtek elégetik, miközben energia szabadul fel. A fel nem használt glükóz a májban és az izomsejtekben glikogén formájában raktározódik el. Amikor szükséges a tárolt glikogén újra az erőt adó szőlőcukorrá alakul át. A szőlőcukor fogyasztása minden nap ajánlott, por formájában sütéshez, teákhoz, más italok ízesítéséhez. Édesítő hatása kissé még felül is múlja a hagyományos cukrokét. Átlagos tápérték 100 g termékben:

Energia 1522 kJ (358 kcal)

fehérje 0 g

szénhidrát 90 g

zsír 0 g