"Utoljára a legkisebb királykisasszonyt hívta be a király: – Hát te, legkisebbik lányom, te, hogy szeretsz engem? – Úgy szeretlek, édesapám, mint a sót –, felelte a legkisebbik királyleány –, ennél többet nem mondhatok neked. Megharagudott erre a király – Nocsak, hát ennyit érek én teneked, háládatlan leány? Takarodj a szemem elől, takarodj az országomból! Látni sem akarlak többet!Ment, ment a királyleány, amerre a lába vitte. Háromszor is lement a nap, negyedszer is feljött a hold, utoljára elérkezett egy nagy, sűrű erdőbe…"A mese végére kiderül, hogy mit is jelent, ha sótlan az étel.