"Nem is olyan messze, a kertek alján, kis méhecske született az egyik méhkasban. Még ki sem nyitotta a szemét, máris mohón cuclizta az édes mézet. Telt, múlt az idő, a kis méhecske iskolába került. Ahogy megnőtt úgy növekedett a torkossága. Amikor a többi méhecske a tanító nénire figyelt, ő bizony lépesmézet szopogatott. Ha csak tehette, beosont a mézeskamrába, és nyalta-falta, kanalazta a mézet. Bizony, a mi kis méhecskénk telhetetlen méhecske volt. "Mese a méhecskéről, aki telhetetlenségében elhagyja társait és saját, önző útját járja. Alkut köt a lódarázzsal, de az becsapja. Az őszi hidegben bölcs barátja, a körte és a kertész menti meg életét.