Soha nem engedlek el Egy egész élet is kevés lenne arra, hogy elfelejtsem Ramsey Stewartot. Tizenkét éves voltam, amikor megkért, hogy legyek a barátnője. Tizenhárom, amikor először megcsókolt. Tizenhat évesen egymásba szerettünk, és terveztük a közös jövőt. Tizenhét évesen Ramsey-t elítélték annak a fiúnak a meggyilkolásáért, aki megerőszakolt engem. A börtönből írt első és egyetlen levelében arra kért, hogy lépjek tovább. Kezdjek új életet. Azt írta, már nem szeret. Tudtam, hogy hazudik. Kizárt, hogy elengedjem. Lehet, hogy a szerelem átok számunkra, de Ramsey az enyém volt, és mindig az enyém marad. Örökre. Most itt állok a börtön előtt, tizenkét évvel a történtek után, és várom, hogy kilépjen a kapun a férfi, akit talán már nem is ismerek. Akit talán soha nem ismertem eléggé.