Bennett Fox egy pokolian vacak hétfő reggelen sétált be az életembe. Késésben voltam a munkahelyemről. Épp aznap, amikor egy váratlan fúzió miatt versenyeznem kellett a pozíciómért. Mialatt a holmimat cipeltem át az új irodámba, megbírságolt a parkolóőr. Sorban ragasztgatta az autókra a büntető cetliket - kivéve arra az Audira, ami előttem parkolt, és ami pontosan olyan volt, mint az enyém. Mérgemben átragasztottam a saját bírságomat arra az autóra, amelyik megúszta a büntetést, hátha a tulajdonos kifizeti és észre sem veszi a trükkömet. Csakhogy, miközben rátettem a cédulát, véletlenül eltörtem az ablaktörlőjét... Egy nehéz nap szörnyű kezdete... Azt hittem, minden jóra fordul, amikor megláttam egy csodás férfit a liftben... Úgy pillantottunk egymásra, ahogy a filmekben szoktak: a tested felvillanyozódik, tűzijáték robban, és a levegő megtelik köztetek elektromossággal. A forró pillantásától egészen elpirultam. Talán mégsem annyira szörnyű ez a nap... Ezt gondoltam, egészen addig, míg be nem sétáltam az új főnököm irodájába, és meg nem pillantottam a vetélytársamat. A nagyszerű fickó volt az. Az, akivel a liftben találkoztam. Akkor jöttem rá, hogy perzselő pillantását nem a kölcsönös vonzalom okozta, hanem a tény, hogy látta, amint megrongáltam az autóját. És most alig várta, hogy elpusztítsa a riválisát. Nagyon keskeny a határ a szerelem és a gyűlölet között - és nem kellene átlépnünk. Nem kellene, de átlopakodni rajta mégis annyira jó mulatság.