Az 1930-as évek közepén írt Csontbrigád különleges helyet foglal el Rejtő életművében: nem utánozhatatlan humora, hanem - a többi írásban is tapasztalható - mély humanitása a regény meghatározó hangja. Egy, a barátjáért önmagát feláldozó katonatisztet idegenlégiós haláltáborba küldenek. A hely megrendítő víziója a későbbi haláltáborok atmoszférájának. A személyiségüktől és reményeiktől megfosztott áldozatokat, azaz a Csontbrigádot a főhős végül átvezeti az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova, hogy eljussanak a megtalált igazsághoz és élethez. Mácsai Pál előadásában