A házunk mögötti réten sétáltam egy gyönyörű napfényes délutánon. Közben vadvirágokat szedtem és egy szép kis csokor lett belőlük, amit otthon vázába tettem. Nemcsak egy virágcsokrot, hanem egy verset is vittem haza magammal, ami Az Emlékeim kertjében címet kapta. Akkor született az ötlet, hogy a virágcsokromról készült fotó lesz az új könyvem borítója és a versem a címadója. Mesekönyvemhez hasonlóan, ebben a könyvben is fontos szerepet kap a szeretet, a természet szépsége, s a kifogyhatatlan optimizmusom. Emlékeim kertjébenEmlékeim kertjében vadvirágok laknak. Békességben élnek, s oly örömmel nyílnak. Gyermekkorom szirmai rózsaszínben játszanak, álmodozó ifjúságom kéklik ezer katángban. Izzó piros pipacsok őrzik szívem lángját, fátyolfehér cickafark kacsint már rég reám. Pitypang, repce, gólyahír aranyló szirmaikkal, vidámságot rejtenek a mindennapjaimra. Emlékeim kertjéből egy mesés csokrot szedek, bokrétába kötve bizony, együtt a legszebbek.