A zen Ázsia két nagy metafizikai hagyománya, a védikus India és a taóista Kína házasságából született. India arra tanít, hogyan kell a nagy világlátvány helyett a nagy „világlátó felé fordulni. A tao pedig megmutatja az utat az igenek és nemek egymásba simuló paradoxonain át a jelenlétbe. Keleten azon, ahogy Európa görcsösen az ellentmondásmentességre törekszik, csak mosolyognak. „Igen, mert nem, ezért igen. A zent hol meditációs technikának, hol csendmeditációnak, sőt csendimának is nevezik, mert sem szavakat, sem rítusokat nem használ. Keress egy csendes helyet, ülj le egy párnára kényelmesen, figyeld a lélegzésedet, és igyekezz kikapcsolni minden érzékszervi benyomást és minden gondolatot. Ilyen egyszerű, de - mint Hamvas Béla mondaná - nincs semmi nehezebb ennél az egyszerűnél. Hamvas Béla zen tanulmányát 1955-ben írta. Ekkor még sem Amerika, sem Európa nem sokat tudott a zenről. Ma minden nagyvárosban számos zen-közösség működik és könyvtárnyi tanulmány jelent meg. Lényeglátásában azonban Hamvas majd hat évtizede írt esszéje az irodalom legjobbjai között foglal helyet. (Dúl Antal)