Jellemző: vizes élőhely, nitrogén kötés, várostűrő Tudományos megnevezés: Alnus glutinosa Magyar név: Enyves éger, Mézgás éger Származás: Európa szerte megtalálható patak partokon, vizenyős helyeken. A Kárpát-medencében posztglaciális reliktum faj a bükk kor emléke Amiért szeretjük: az erdőkertben nitrogénkötő tulajdonsága miatt szeretjük elsősorban Virágzás idő: tavasz (lombfakadás idején), váltivarú, a hím virágok barka virágzatok, a nőivarúak fűzérek Leírás: gyors növekedésű, hosszú életű, körülbelül 20 m magasra nő, kúpos koronájú fa. Törzse egyenes, oldalágai rendszerint vízszintesen ágaznak szét. A fiatal fák kérge sima, fényes, idősebb korban barnásszürke, repedezett. Hajtásai fiatalon ragacsosak, mézgásak, lilásbarna színűek, kopaszok, fehérpettyekkel tarkítottak. Hímivarú virágai pirosból hirtelen sárgába váltó barkák, a nőivarú fűzér virágzatok az előző évi toboztermések mellett, a hajtások végén, a még levéltelen ágakon nyílnak. Termése 1-1,5 cm hosszú kocsányon lóg Felhasználás: vízpartok fásítására alkalmas. A szennyezett városi levegőt jól tűrő díszfa Fényigény: napos vagy félárnyékos helyet kedvel Ajánlott termőhely: folyók, vízpartok, síksági lápokon, esővízgyűjtők mellé ültetve kiváló választás. Kedveli az oxigéndús talajt. Ültetési távolság: 1,5-2 m Ellenállóképesség: viszonylag ellenálló fafaj Gondozás: nem igényel gondozást Helye az erdőkertben: Megjegyzés: gyökerein nitrogénkötő sugárgombák (Actynomices alni) élnek Szállítási méret: 100-150 cm növény méret