Anyaga: sárgaréz Mérete: 6x4 cm A hiedelem szerint a koponya nem csak a halál és az elmúlás jelképe, hanem az újjászületésé és a megújulásé is. Jelentheti az örök életet is, hiszen a csontok nem bomlanak el a halál után. A koponya szimbolikája különböző kultúrákban A kelta törzsek mindig is úgy tartották, hogy a koponyák tulajdonosaik lelkét tartalmazzák. Ezért rendkívüli óvatossággal őrizték és mutatták be őseik vagy fő ellenségeik koponyáját. A kelták a legyőzött ellenségek koponyáit vitték templomaikba, hogy leigázzák a halottak életerejét. Ugyanezt a célt követték az észak-amerikai indiánok egyes törzsei, akiknek szokásuk volt a fogságba esett ellenségek megskalpolása. A régiek körében meglehetősen elterjedt volt a koponyákból poharakat készíteni. Amikor egy ember ivott egy ilyen edényből, az itallal együtt magába szívta a koponyában raktározott életerőt. Egyes buddhista kultuszok dekoratív emberi koponyákat használnak amulettként, emlékeztetve őket arra, hogy az élet szent. Sok kultúrában a koponya egy titokzatos erő (manna) megtestesülése. Néhány törzsnek az Amazonas felső részén vannak szent helyei, ahol koponyákat tárolnak. Úgy tartják, hogy az elhunyt szellemei engedelmeskednek annak a személynek, aki ezeket a koponyákat őrizte. Képesek elriasztani az ellenséges, gonosz démonokat, és az elhunyt személy hatalma a tiéd lesz, ezáltal növelve a tiéd. A mexikói és más kultúrákban a halál nem a vég, csak egy állapot a különböző életek között. Számukra a koponya az életet és a reinkarnációt szimbolizálja. Ez azt üzeni, hogy a halál nem a teljes pusztulásod, hanem csak átmenet egy új állapotba a fizikai életed után. Sok hagyományban, különösen keleten, a koponyát a szellem, a létfontosságú energia és az intelligencia tartályának tekintették. A keresztény művészetben és kultúrában a koponya az örökkévalóság jelképe, az emberi hiúságé és arra emlékeztet minket, hogy maradjunk egyenesek. A középkori vallásos festményeken Ádám koponyája a kereszt tövében jelenik meg és a feltámadást szimbolizálja.