A Tirpitz német csatahajó volt, amelynek gerincét 1936 -ban fektették le és 1939 áprilisában bocsátották vízre. A csatahajó 1941 februárjában lépett lszolgálatba a német haditengerészetben (német Kriegsmarine). A hajó 254 méter hosszú, 36 méter széles volt, és teljes vízkiszorítása 53 500 tonna volt. A Tirpitz végsebessége 30-31 csomó körül volt. A főfegyverzet 8 db 380 mm -es löveg volt, négy iker toronyban, a másodlagos fegyverzet pedig 12 150 mm -es vagy 16 105 mm -es löveg volt. A Tirpitz volt a második Bismarck osztályú hajó. Elrendelték, hogy sorban cseréljék ki a régi Schleswig -Holstein csatahajót, amely az 1930 -as években teljesen elavult volt - ugyanazt, amelynek Westerplatte -i lövései elindították a második világháborút Európában. Az induláskor a Tirpitz volt a legnagyobb német hajó. Jó páncélzata volt. Röviddel a szolgálatba lépés után - 1941 júniusában és júliusában - a Barbarossa hadművelet keretében biztosította a német csapatok tevékenységét, de komolyabb akciók a szovjet flotta ellen ekkor nem történtek. Ezeket az akciókat követően Tirpitzt 1941 és 1942 fordulóján továbbították a norvégiai Trondheim bázisára, ahonnan megkezdte a hadműveletet a szövetséges konvojok ellen, amelyek a Lend-and-Lease-vel Murmanszkba vitorláztak az Atlanti-óceán északi részén és a Norvég-tengeren. 1942 júliusában a Tirpitz csatahajó kikötőjéből való puszta távozás a PQ-17 konvoj szétszóródásához vezetett, amelyet aztán a német repülőgépek és U-csónakok megtizedeltek. Kétségtelen, hogy Tirpitz jelenléte az északi vizeken nagy kellemetlenséget okozott a Királyi Haditengerészetnek, és 5-7 brit csatahajót érintett! Nem véletlen, hogy a német hajó a "The Lonely Lord of the North" becenevet kapta. Ezért 1943-1944-ben a britek több akciót hajtottak végre miniatűr tengeralattjárókkal, ami a hajó károsodásához vezetett. Tirpitz azonban csak 1944. november 12-én süllyedt el, a Lancaster osztályú nehézbombázók razziája következtében.