A kalózok kifejezés olyan emberek leírására szolgál, akik rablás céljából kirabolnak és gyakran vízbe fojtanak kereskedelmi egységeket, ritkábban - akik ugyanazokkal a célpontokkal támadják meg a partokat. A kalózkodás fogalma ősidők óta ismert, az ellenük folytatott harcot például Julius Caesar vagy Pompeius vívta a Kr. e. I. században. Szintén nem korlátozódik az európai civilizációs körre – a történelem leghíresebb kalózai a kínai partokat támadó japán kalózok, az úgynevezett wako voltak, akik különösen a 13-14. században voltak aktívak. A kalózkodás különös fejlődése az Atlanti-óceánon a 16. és 17. században ment végbe, és szorosan összefüggött azzal, hogy Spanyolország ezüstöt és aranyat importált az Újvilágból. A 18. században igen heves harc indult a kalózkodás ellen, a harcot Nagy-Britannia kezdeményezte, jelentős sikerrel e téren. Arra is érdemes emlékezni, hogy a Földközi-tengeren tevékenykedő berber kalózok komoly problémát jelentettek a 18. és 19. század fordulóján, de ennek következtében két ún. a berber háborúk (1801-1805 és 1815-1816) során ezt a problémát az amerikai haditengerészet kezdeményezésére felszámolták.