A T-64 harckocsi nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bár jópár darabot legyártottak belőle, nem lett igazán népszerű. Ezért az orosz hadvezetés a korszerűsítést, szükség esetén egy új típus kifejlesztését irányozta elő. A költségek csökkentésének érdekében a 64-es bázisán folytak a fejlesztések. A projekt a 1987-ben T-80 elnevezéssel vált ismertté. Nagyobbb erőforrás került a páncélos hátuljába, és a futógörgők méretét is megnövelték, ezáltal is plusz védelmet biztosítva a páncéltest oldalának. A fejlesztések természetesen a küzdőteret sem kerülték el. A toronyra és a testre felkerültek a mára már kötelezőnek mondható reaktív páncélzat kazettái is. Hamarosan kialakult a végleges kép, és így megformálódott a mai napig egyik legütőképesebb orosz harckocsi. A dobozban egy korábban kiadott Italeri/Dragon készlet található a már jól megszokott minőségben. Az illeszkedések jók, az alkatrészek tiszták, szépen öntöttek. A T-64 harckocsi nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bár jópár darabot legyártottak belőle, nem lett igazán népszerű. Ezért az orosz hadvezetés a korszerűsítést, szükség esetén egy új típus kifejlesztését irányozta elő. A költségek csökkentésének érdekében a 64-es bázisán folytak a fejlesztések. A projekt a 1987-ben T-80 elnevezéssel vált ismertté. Nagyobbb erőforrás került a páncélos hátuljába, és a futógörgők méretét is megnövelték, ezáltal is plusz védelmet biztosítva a páncéltest oldalának. A fejlesztések természetesen a küzdőteret sem kerülték el. A toronyra és a testre felkerültek a mára már kötelezőnek mondható reaktív páncélzat kazettái is. Hamarosan kialakult a végleges kép, és így megformálódott a mai napig egyik legütőképesebb orosz harckocsi. A dobozban egy korábban kiadott Italeri/Dragon készlet található a már jól megszokott minőségben. Az illeszkedések jók, az alkatrészek tiszták, szépen öntöttek.