. Mahākāla a tibeti buddhizmus egyik legnépszerűbb védelmező istensége , és néha meditációs istenségként ( yidam ) is használják a tantrikus buddhista jógákban. Számos változatban ábrázolják, mindegyiknek határozottan eltérő tulajdonságai és aspektusai vannak. Általában haragos istenségként ábrázolják. Mahākālát szinte mindig öt koponyából álló koronával ábrázolják, amelyek az öt kleśa (negatív szenvedés) öt bölcsessé való átalakulását jelzik . Ötven levágott fejből álló füzért is visel, az ötvenes szám a szanszkrit ábécé betűinek számára utal, és Buddha tiszta beszédét szimbolizálja. Egyes szövegek Mahākālát félelmetes istenként írják le, azt mondják, hogy csak azokat zabálja fel, akik bűnt követtek el a három ékszer ellen . Mahākālát általában kék vagy fekete színben ábrázolják. Ahogyan minden szín felszívódik és feloldódik a feketébe, úgy mondják, hogy minden név és forma beleolvad Mahākāla nevébe, jelképezve mindenre kiterjedő, átfogó természetét. A fekete a színek teljes hiányát is képviselheti, és ebben az esetben is a Mahākāla végső vagy abszolút valóságát jelenti . Ezt az elvet szanszkritban nirguna néven ismerik , minden minőségen és formán túl, és mindkét értelmezés jellemzi.