A JÁTÉKRÓL Ma átmentünk a visszatérés hiányának pontjáról. Többé nincs elég vízünk a sivatagból való kilépéshez. Az egyetlen út nyitva áll előttünk: a sivatagon keresztül az égő királyhoz. A győzelemhez vagy a halálhoz. Ennek az utazásnak a fáradsága Nina felé jár. Nem csoda - ez az első sivatagi átkelőhelye. A sivatagban születtem, de Nina egy városban, egy elképzelhetetlenül távoli földön született . Soha nem tartott kardot, mielőtt nem hívtam volna oda a világba. Soha nem lovagolt. Soha nem aludt a nyílt ég alatt. Az utóbbi még mindig nem teszi meg. Minden este eltűnik a szemem előtt, és minden reggel újra megjelenik, az ősi varázslat vezetésével, amelyet felszabadítottam. És minden estét egyedül félelemben töltöm, aggódva nem fog visszajönni. Mert nem tudom ezt egyedül megtenni. Tudom, hogyan kell kardot használni, de nem vagyok harcos. Nincs hős. Nem olyan, mint Nina. Láttam Ninat harcolni, és tudom , hogy nagyobb tapasztalataim ellenére sem tudom vele egyezni. Van egy kalandor ösztöne . Ahol könyveimmel szeretnék visszavonulni, ő megy a világ szemébe. Amikor rá nézek, látom a hős arcát, amelynek célja az égő király legyőzése . A hő nemcsak a testünket, hanem a szellemünket is kiszivárogtatja. Forrónak, fáradtnak és ingerlékenynek érzem magam . Csak el tudom képzelni, hogy mennyivel rosszabb ez Nina számára, aki nem szokott meg a sivatagban. Csak el tudom képzelni, mert már ritkán beszélünk. A hő fájdalmassá teszi a beszédet. Bárcsak meg tudnám mondani Ninak, hogy mennyit jelent számomra, mennyire értékelem, hogy elviszi ezt az utazást, de semmi sem derül ki, amikor kinyitom a számat. Hamarosan eljutunk Daklath nagy oázisához. Itt feltöltjük a vízbőrünket és remélhetőleg a lelkünket. A sivatagon keresztül vezető út hosszú, de eddig megtettük. Csak folytatnunk kell. A győzelemhez vagy a halálhoz. Platformos akció- és kalandjátékok rejtvényei. Hét fejezet. Sok mellékkérelem. Több titok, mint amit valaha is találhat.