Az Armored Brigade egy valós idejű taktikai hadijáték, amely a NATO és a Varsói Szerződés szövetségesei közötti feltételezett összecsapásban játszódik. Ahogy a hidegháború felforrósodott, Európát ismét szétszakította a konfliktus. Ezzel a bővítéssel két új nemzet, Csehszlovákia és Hollandia bővül a páncélos dandár seregeinek klaszterével. A bővítés által bevezetett új játszható frakciók különböző hadsereg-összetétellel és szervezeti felépítéssel rendelkeznek, több taktikai lehetőséget adva, és összetettebbé teszik a műveleti szintet: CSEHSZLOVÁKIA Az 1968-as intervenció előtt a Csehszlovák Néphadsereg képességét és megbízhatóságát tekintve is nagy elismerésnek örvendett, és Csehszlovákia volt az egyetlen Varsói Szerződés tagállam, amelynek addig nem állomásozott szovjet hadereje a földjén. A támadó hadviselést a harc alapvető és fő formájának, valamint az ellenség feletti győzelem elérésének legfőbb eszközének tekintették. A fegyveres erők azonban politikai tisztogatáson mentek keresztül az 1960-as évek végén lezajlott rövid reformidőszak után, amely a Varsói Szerződés öt másik tagjának hadseregének inváziójában csúcsosodott ki. A reformmozgalmat támogató tisztek nagy része önként lemondott, vagy kiszorult. Nyugati elemzők nem értenek egyet abban, hogy a csehszlovák fegyveres erők valaha is visszanyerték-e az invázió előtti méretüket, minőségüket vagy moráljukat az 1980-as évek végére. Néhányan megkérdőjelezték megbízhatóságukat egy elhúzódó nyugat-európai offenzív háborúban vagy egy olyan háborúban, amely rosszul ment a Varsói Szerződés erői számára. Más külső elemzők úgy vélték, hogy a csehszlovák fegyveres erők jól képzettek, felszereltek és motiváltak, és eléggé alkalmasak arra, hogy kivegyék a részüket a Varsói Szerződés műveleteiből, különösen hazájuk védelmében. Míg a taktikai szervezés többnyire a szovjet mintát követte, a Varsói Szerződés más hadseregeiben ritkán tapasztaltak helyi eltéréseket és módosításokat. A kommunista uralmat megelőző kiterjedt hazai ipari bázis miatt a csehszlovák erők által használt kézi lőfegyverek, legénység által kiszolgált fegyverek, sőt járművek nagy részét helyben tervezték és gyártották, esetenként a szovjet kisegységek szervezeti normáihoz képest némi változtatást igényelve. HOLLANDIA A hidegháború idején a Holland Királyi Hadsereg (Koninklijke Landmacht) két fő feladat mellett kötelezte el magát a NATO-kontextusban: részt vett Nyugat-Németországnak az Észak-Németországon átívelő szárazföldi támadásokkal szembeni védelmében, az úgynevezett „előrelépési stratégiában, valamint Hollandia területi biztonsága és létfontosságú kommunikációs vonalai. Noha a nagyhatalmak, például az Egyesült Államok, Nyugat-Németország és az Egyesült Királyság mellett gyakran figyelmen kívül hagyják a háborús játékokban, Hollandia tekintélyes hadsereget tartott fenn, és egy egész hadtestet telepíthetett Nyugat-Németországba, amely a NORTHAG és a British I (BR) balszárnyáért volt felelős. Hadtest. A felszerelések nagyon érdekes keverékét üzemeltették, a tiszteletreméltó Centurion harckocsiktól kezdve a modernizált Leopard 1-V-kig és a legmodernebb Leopard 2A4-ekig, valamint az ésszerűen fejlett YPR-765 gyalogsági harcjármű és egyedi YP-408 kerekes APC-k mellett. modern repülőgépek és tüzérség támogatásával. A hosszú hajú, szakszervezeti sorkatonák gyakran rossz reklámot adtak a holland hadseregnek, és felvonták a szemöldöküket a többi NATO-hadsereg között, de a rendes káderek magas szakmai színvonalúak (és rövid hajúak); A logisztika hatékony volt, a felszerelés korszerű volt, bár a tartalékosoktól való nagymértékű függés aggodalomra adott okot. A Holland Királyi Hadsereg végső soron és néhány probléma ellenére egy modern, hatékony, jól vezetett és viszonylag nagy haderő volt, amely látszólag képes volt eleget tenni feladatainak, miután teljes mértékben mozgósították és bevették a háborús helyszíneken. JELLEMZŐK - Két új frakció: Csehszlovákia és Hollandia - Több mint 200 új egység és repülőgép - Egy új térkép a csehszlovákiai Plzeň régióban - A prágai tavasz eseményei által ihletett lineáris kampány