A diófa a régi jó klasszikusok egyike – bizonyára Ön is emlékszik a nagyszülei diófa bútorára a nappaliban, amely generációkat él túl. A diófa szilárd és kemény (csak valamivel puhább, mint a tölgyfa), ugyanakkor hajlékony, jól formálható és nagyon értékesnek tartsák. Hiszen még nagymamáink is emlékeznek, milyen zsíros összegeket fizettek annak idején a diófa bútorokért. A fa színezésének kiváltsága a sokszínű rajz – fehéres-szürke szín, sárga foltokkal a szíjácsban, míg magja sötétbarnától a sötétvörösig terjed, és egyértelműen elkülönül a szijácstól.