Ezt a hatalmas, kietlen pusztát az emberek csak sivatagként emlegetik, mivel senki sem emlékszik mi volt itt korábban. Az emberek aranykora már rég elmúlt és porrá vált, csak homok maradt. Mégis az utolsó remény a páratartalomban van. A bátor utazók mégis átkelnek ezen a sivatagon, amely az Akaishi-hegység lejtőitől egészen a Seaclaw sziklágik húzódik. A félig lerombolt városok adnak otthont az utolsó embereknek, akik azért küzdenek, hogy túléljenek, táplálékot keresve a zöld maradványok közt. A sivatagi utazók hernyóik hátán szállítanak árut. Egyetlen céljuk az, hogy minél több pénzt keressenek, ugyanakkor többé-kevésbé megfontoltan hozzájáruljanak az élet visszahozásához a sivatagba azzal, hogy mesterséges üvegházakból növényeket szállítanak a homokóceán legtávolabbi helyeire.