A yerba mate a tupí-guaraní indián kultúrák öröksége. A guaraní kultúrában a yerba mate fontos társadalmi szereppel bírt. Kultikus, rituális és fizető eszköz is volt egyben. Egyes legendáik szerint, miután az istenek befejezték a világ teremtését, mind összegyűltek és mate teát ittak. A yerba mate a XVI. században vált ismertté a jezsuita misszionáriusok közvetítésével. Eleinte veszélyesnek ítélték fogyasztását, de a későbbiekben előszeretettel alkalmazták méregtelenítésre és skorbut megelőzésére, kezelésére. Miután 1645-ben megkapták az engedélyt rá, a yerba mate termesztés és kereskedelem a jezsuiták egyik fő bevételi forrásává vált (Innen ered Dél-Amerika egyes területein ma is használatos „Jezsuita tea elnevezés). Egyes időszakokban nagy értéke és a szervezetre gyakorolt jótékony hatásai miatt Zöld Aranynak is nevezték. A mate szó eredete a kecsua „matí-ra vezethető vissza és „kis tök-öt jelent. Az indiánok azt a kis tökből készült edényt hívták így, amiből a teát itták. A spanyol nyelvben a mate szó kettős jelentéssel bír: egyfelől használják a mate tökre (más szóval „calabaza), másfelől a yerba matéból készült főzetre is. Magát a tea alapanyagául szolgáló növényt ill. annak leveleit „yerba mate-nak, azaz „mate fű-nek nevezik. (Forrás: Real Academia Española: Diccionario de la lengua española).