A legtöbb történész szerint a kard először a 14. század végén jelent meg a kard színterén, és Európa nagy részét egészen a 16. század végéig uralta. Civil fegyverként és önvédelmi és párbajfegyverként való hosszú uralkodásának oka két fő előnyéhez köthető. Először is, hosszú, karcsú pengéje ideális volt szúráshoz és vágáshoz egyaránt. Másodszor pedig a gyűrűkből, rudakból, pajzsokból, kagylókból és végül egy bonyolultan faragott kosárból álló, folyamatosan fejlődő markolat kiváló védelmet nyújtott és elhárította az ellenséges támadásokat. A kard pengéje 1055-ös szénacélból készült. A nyél fából készült, műselyembőrrel bevonva, és dróttal beburkolva. Bordás kosárral, védelemmel és ízületvédővel van kiegészítve. A fogantyú végén egy tipikus rozsdamentes acél fej található. A kard bőrtokkal és hardverrel érkezik.