Jellemző: örökzöld, fűszernövény, illatos virág Tudományos név: Rosmarinus officinalis Hasonló név: Rozmaring Származás: Dél-Európa, Földközi-tenger melléke, Kis-Ázsia Leírás: 0,5-1 m magas félcseje, az éves hajtások egy része kemény teleinken visszafagyhat. Virága , levelei illatosak Felhasználás: fűszer és gyógynövény Ajánlott termőtáj: védett, meleg fekvésű helyre, középkötött talajba javasoljuk ültetni Ellenállóképesség: kedvező körülmények között nem betegszik Ültetési távolság: 0,3-0,5 m Helye az erdőkertben: 1-2. zóna, fűszerkert, fűszerspirál Szállítási méret: 11×11 cserép, 1,5 liter, 20/30 cm Rosmarinus officinalis L. Az ajakosvirágúak (Labiactae) családjáb tartozó, a Földközi-tenger mellékén vadon termő, nálunk cserepekben nevelt, illatos félcserje. Télálló fajtájának kitenyésztésével hazánkban most foglalkoznak. A növény levelei (Rosmarini folium) , valamint a virágai (Rosmarini flos) adják a drogot. A drog 1-2% illóolajat, szaponint, cseranyagokat, nikotinsavat stb. tartalmaznak. A virágot különféle teakeverékek aromásítására használják. A levéldrogból készült forrázatot szélhajtóul, étvágygerjesztőül, idegerősítőül, epehajtóul, görcscsillapítónak, kellemetlen menstruációs és klimaxos érzések megszüntetésére fogyasztják. Az illóolajból reuma ellenei bedörzsölőt, molyriasztószert, illatszereket készítenek. Rápóti-Romváry: Gyógyító növények (Medicina Kiadó, Budapest, 1987. )