A Polugar No. 2 korlátozott darabszámban került a piacra. Válogatott rozs és búza az alapja annak a cefrének, amit háromszor desztillálnak le a régi rajzok alapján rekonstruált rézüst-lepárlóban. Az értékes párlatot nyírfaszénen szűrik át és válogatott fokhagymával és csípős paprikával infúzionálják. Ez az ital minden orosz és ukrán konyhai fogást kiegészít az ínyencek szerint. Mi jut eszedbe, amikor az orosz nemzeti italra gondolsz? Természetesen a vodka. De milyen fajta vodkát ittak Rettenetes Iván, Nagy Péter, Dosztojevszkij, Csehov vagy Puskin idején? Milyen orosz vodkát ismertek az európai királyok, királynők és a nemesek? Ez nagyon különbözött attól a vodkától, amit ma ismerünk. Ekkor még nem terjedt el az oszlopos lepárló, és az etil-alkoholt nem használták úgy, mint ma. Az alkohol rektifikálását (magas alkoholtartalmú párlat, más néven semleges szesz előállítása, amely legalább 95% alkoholtartalmat jelent) Nyugat-Európában találták fel és csak 1870-ben érte el Oroszországot. A világon minden olyan vodkának, amelyet 1895 és 2012 között készítettek, a kémiailag tiszta etil-alkohol volt az alapja, íz és illat nélkül. Régebben (1895 előtt) a vodka egy gabona alapú ital volt, amelyet rézüstben pároltak le, csak úgy, mint egy malátawhiskyt és amelyet "kenyérbor" (breadwine), vagy Polugar néven hívtak. A Polugart 1895-ben tiltották be Oroszországban, amikor az állami vodka-monopóliumot bevezették és csak az ellenőrzött tisztaságú finomszeszből készítettek vodkát. A hagyományos üstlepárlóval ellátott szeszfőzdék megsemmisültek és elfelejtették a régi gabonapárlatok receptjeit. A jelenlegi orosz jogszabályok továbbra is tiltják a hagyományos gabonadesztillációt Oroszországban, vodkakészítéshez csak nagy tisztaságú (96%) etil-alkoholt lehet felhasználni. Ezért készíti a "Rodionov and Sons" magántulajdonú cég a Polugart az Európai Unióban, Lengyelországban, egy helyreállított lepárlóban, ami egy régi erdei palota mellett van, távol más gyáraktól, utaktól és nagyvárosoktól.