A Tolcsvay László hét tételből álló, népzenei inspirációjú, különös hangzású darab magyar, francia és latin nyelven énekelt verseit Müller Péter Sziámi írta (megidézve Janus Pannonius néhány sorát is). A kompozíció alapgondolata az a különös tény, hogy II. Rákóczi Ferenc végrendelete szerint, halála után a szívét egy Párizs melletti kolostorba viteti. A szív a kolostor lerombolása után eltűnt. Ezt az ereklyét keresi a zenei és költői fantázia tételeiben Comte de St. Germain, aki magáról azt állítja, hogy a fejedelem fia. Útja során, mint egy népmesei hős, elvezet minket az ősökhöz, a templomba, a harcokba, a földre, az égbe, s végül maga Rákóczi vezeti rá, hogy ezt a szívet mindenki csak saját magában találhatja meg. Ez a szív ott dobog mindannyiunkban… Közreműködők: Tolcsvay László - zongora, ének Sebestyén Márta - ének Borbély Mihály - szaxofon, tárogató Anti Tamás - akusztikus gitár, ének, próza Bartha Tibor - billentyűk, hegedű, ének Csurgai Attila - dob, ütőhangszerek Födő Sándor - basszusgitár, ének Móricz Mihály - akusztikus gitár, ének Dallista:

Apám szíve

Add, hogy hívjon!

Rákóczi imája

Asszony, hiába sírsz

Szállj, lélek, szállj!

Hol lehetsz most?

Nálad lakom